” Dobozokkal voltam körül véve az új és ismeretlen szobámban. Már 3 napja,hogy beköltöztünk, de nem volt még elég erőm kipakolni, csak a szükséges dolgokat. Az emeleten volt az én szobám és egy fürdő, ahol mindkét helyiség könyvekkel volt teli. Anyukám sose szerette, hogy bármerre járok, ott elhagyok egyet. A szobámba még csak az ágyam volt, meg egy szekrény, ami üresen állt a fal mellett. A földszinten volt egy hatalmas konyha, ami anyunak az álma volt. Ha éppen nem dolgozott, a konyhában pörgött ezerrel. Az ő kívánsága ez volt. Itt, a nappaliban és a hálószobában már minden el volt rendezve, pedig nekem kevesebb feladatom lenne fent. A ház előtt volt egy kis kert, aminek kifejezetten örültem. Szerettem növényeket ültetni, és gondoskodni róluk, mert ez mindig kikapcsolta az agyam. Mint az olvasás.
17 évesen nem éppen a legjobb dolgok közé tartozik egy költözés. Főleg, hogy az állam másik végébe, teljesen máshová, ahol eddig éltünk. Azonban megértettem az anyukámat, és egy kicsit én is vágytam egy új közegre. 1 éve már, hogy meghalt az apukám. Munkából haza felé tartott, amikor szemből egy autóval ütközött. Mint kiderült, a másik személy ittas volt, ő mégis túlélte. Apukám is sokáig küzdött az életéért, azonban a kórházban meghalt. Sose fogom elfelejteni azt a látványt, ahogy csövek között feküdt, és alig hasonlított arra az emberre, akit én ismertem. Nagyon fontos volt a számomra, és a mai napig nehéz nélküle. Azóta anyukám is több munkát vállal, csak hogy lekösse a gondolatait, és azóta én is többet vagyok egyedül. De nem bánom, mert szüksége van erre.
Most is a konyhában találtam rá. Az illatokból ítélve valami finom lesz reggelire. Egy puszit nyomtam az arcára, és kiöntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Az ingatlanügynök szerint ez a ház már egy ideje üresen állt, és a szomszédban is csak egy ház van. A falu se mondható nagynak, inkább olyannak, ahol az emberek ismerik egymást és a hírek is gyorsan terjednek.
2 nap és kezdődik a suli. Már voltunk anyuval beiratkozni, de ettől függetlenül még mindig félek, hogy eltévedek valamelyik órámra menet. Sose jó újként iskolát kezdeni, főleg egy összeszokott társaságban, de bízok benne, hogy a maradék két év elég lesz, hogy barátokat szerezzek. Az órarendem sem mondható vészesnek, azonban a jegyeimet se ronthatom le, mert nem akarom elveszteni anyu bizalmát, vagy hogy aggódni kezdjen miattam.
– Kicsim! Ma be kell mennem a kórházba, el kell intéznem pár papírt még, de nem maradok sokáig. Csináltam reggelit, de ha van kedved, elmehetnél bevásárolni, mert a hűtőnk azért elég üres. – Csak most vettem észre, hogy teljesen fel volt öltözve, és indulni is készült. – Vigyázz magadra drágám! Nem sokára jövök. Puszi.
Már kint is volt az ajtón. Én meg elkezdtem gondolkodni, hogy mivel is kezdjem a napot. A józan ész azt mondaná, hogy pakoljak, azonban nekem jobban volt kedvem bevásárolni és kertet gondozni. Az omlettemmel és egy könyvvel bevonultam a nappaliban és elnyúltam a kanapén. Bármikor, amikor volt egy kis szabadidőm, a sorokat bújtam. Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy függő vagyok. Szükségem van egy kis időre, amikor elszabadulhatok a saját gondjaimtól, és beleélhetem magam a szereplők helyzetébe, akiknek a problémái általában megoldódnak. Ami nekem olvasás közben pár perc, az a valóságban órák, ami miatt egy délelőttöm hamar eltelhet. De most dolgom volt, ezért pár oldal után becsuktam, a tányért elmosogattam és felszaladtam átöltözni. Hétköznapian, nem túl kirívóan öltözködök. Tornacipő, csőfarmer és egy mintás fehér póló volt most is rajtam. Fogtam a táskám és a kocsikulcsot,de rájöttem, hogy azt se tudom merre van egy bevásárlóközpont. Nem sokat mászkáltunk még anyuval a faluban, de csak nem lehet akkora, hogy ne találjak egy boltot. Beugrottam az én drágám mögé, amit még aputól kaptam. Nagyon sokat vezettünk együtt, és mindig megígértette velem, hogy óvatos leszek, ha egyedül vezetek. Akkor vettem észre, hogy a szomszédból is készülnek valahova, de nem láttam, hogy ki ült be a kocsiba. Majd talán, ha visszajöttem, megismerkedek velük. Kikanyarodtam a bejáróról, mire a másik kocsi is elindult, épp amikor mögé kerültem. Egyből a pedálra léptem, és ezzel együtt a dudára is ráfeküdtem. Az adrenalin szintem az egekig ugrott, de vele együtt a haragom is. Nem látta, hogy mögötte vagyok? És akkor kiszállt a kocsiból egy korombeli fiú, arcán önelégült mosollyal… “
Folyt. Köv.
Kommentek