Yesterday

Az álom nyaralás

“A puha homokban feküdve a nap sütötte a testem, az óceán apró hullámai nyaldosták a lábaim, és soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen jó dolgom lesz. Semmi másra nem vágytam, mint kiélvezni a nyaralás nyújtotta lehetőségeket.

2 hete hatalmas fordulatot vett az életem. Már 3 éve voltam együtt a barátommal, amikor születésnapomon, egy romantikus vacsora kíséretében Bálint megkérte a kezem. Ott térdelt előttem, és én a könnyeimtől meg se tudtam szólalni, de hihetetlen boldogságot éreztem. Letérdeltem mellé,a nyakába borultam, és nagy megkönnyebbülésére kimondtam, amit hallani akart. „IGEN.”

A gyűrű gyönyörű, főleg most, ahogy a napon megcsillan a gyémánt a közepén. Úgy döntöttünk, hogy egy előnyaralással ünnepeljük meg az eseményt, és nem is akármilyennel. Egy eldugott szigeten vagyunk valahol Ausztrália környékén, és az egész csak a miénk. Egy csodálatos fehér ház áll a parttól nem messze, ahol eltöltjük ezt a 2 hetet. Jobbat nem is kívánhatnék.

Bálint hirtelen felkapott és a tenger felé rohant velem, miközben én sikítottam.

-Kérlek, kérlek, tegyél le! Nagyon hideg lesz.

-Jót fog tenni. Lassan oda égsz a partra, és én nem egy rákot tervezek feleségül venni.

Nevetett magán és rajtam is, ahogy rúgkapáltam a kezében, de mintha meg se érezte volna. Végül egy nagy ugrással belevetett minket az óceánba. Időm se volt levegőt venni, így Bálintot lenyomva próbáltam a felszínre törni. Mikor már egy ideje csak én voltam fent, kezdtem aggódni, hogy túl erőszakos lehettem. Kristálytiszta volt a víz, mégse láttam semmit. A pánik lassan eluralkodott rajtam, levegőért kapkodtam, pedig nem én voltam az, aki elveszett az óceánba. Valami leterített a lábamról, így ismét a víz alá kerültem, és észrevettem, ahogy Bálint mosolyogva néz rám. Mikor végre mindketten meglettünk, neki támadtam.

-Nem vagy normális. A frászt hoztad rám. Így nemhogy rák feleséged, de semmilyen feleséged nem lesz.

A választ meg se várva visszaúsztam a partra, de sok esélyem nem volt, utolért.

-Cica, csak egy kis tréfa volt. Ne vedd ennyire komolyan! Egyébként is, megérdemelted a múltkori miatt.

Elfintorodott, én pedig elnevettem magam. Még mindig jó kedvre derít, amikor eszembe jut, hogy mit is követtem el. Leárazások voltak a boltokban, és jó baráthoz híven Bálint elkísért. Teljesen belemerültem a ruhák felpróbálásába, és amikor láttam, hogy mennyire elszaladt az idő, a jó darabokat megvettem és egyből rohantam is haza. Otthon felhívtam Bálintot, hogy mikor érkezik meg, mert akkor úgy készítem el a vacsorát. Én jót szórakoztam azon, hogy ott hagytam a pasimat a plázában egy kanapén, rám várva, de ő azóta is felhánytorgatja ezt nekem.

-Ne haragudj, de lásd be, hogy az viccesebb volt, mint ez.

-Pedig akkor már én is azon gondolkoztam, hogy belefulladtál a nagy ruhamennyiségbe, amit bevittél.

-Nő vagyok. Mindent fel kell próbálni.- megvontam a vállam, mintha az előbbi kijelentésem a legegyértelműbb dolog lenne a világon. – Most inkább menjünk be, kezdek éhes lenni. Remélem van étel a hűtőben, különben elküldelek halászni.

Rámosolyogtam, miközben ő rácsapott a fenekemre, és visszaindultunk vizesen a házba.

Pár óra múlva jól lakva feküdtünk kint az erkélyen egy hintaágyban, és a lemenő napot csodáltuk. Soha nem láttam életemben ennél szebbet. Az ég az óceánnal egybeolvadt, narancs, piros és sárga színben játszott. Nyugalom áradt szét bennem önfeledt boldogsággal. Itt fekszek az óceán partján, álmaim nyaralásán, álmaim házában, és álmaim férfijával. Mondja valaki, hogy nem én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.

-Köszönöm, hogy itt lehetek veled. El se tudom mondani, mennyire boldoggá teszel. Megígérem, hogy én leszek a legjobb feleség, akit csak kívánhatsz magadnak.

-Ezt jól tudom cica. Ezért is veszlek el téged, és nem mást. Maradj itt, van még egy kis meglepetésem neked.

Majd felállt, és bement a házban. Elképzelni sem tudtam, milyen szebb ajándékot is kaphatnék még, azon kívül, hogy az életem része. Ökölben volt a keze és visszaült mellém. Megkért, hogy csukjam be a szemem, így csak az érzékeimre tudtam hagyatkozni. Megfogta a kezem, és ráakasztott valamit. Azonnal kinyitottam a szemem, és láttam, hogy egy kagylókból fűzött karkötő volt a csuklómon.

-Remélem tetszik. Akkor csináltam, amikor te elszunyókáltál a parton. Kifúrtam, és felakasztgattam őket. Ez mindig emlékeztetni fog az együtt töltött időkre.

Egyszerűen nem tudtam mit szólni. Bemásztam az ölébe, megcsókoltam, majd szorosan hozzá bújva hátradőltünk, és ismét csendben élveztük egymás társaságát és a naplementét.

Pár perc múlva, de lehet órák teltek el, pontosan már nem tudom, amikor Bálint az ölében felemelt, és bevitt a hálóba. Erőm se volt megmozdulni, így csukott szemmel hagytam, hogy rám adja a pizsamám, majd ő is bebújt mellém. Félálomban már csak arra tudtam gondolni, hogy ha minden napom így fog telni, semmi problémám nem lesz.

06:00. Az ébresztő szakított félbe. Hagytam, hogy a valóság beszivárogjon az elmémbe, és kiűzzön onnan minden szépet és jót. Micsoda álom! Férj, nyaralás, boldogság. Ehelyett albérletben lakok, dolgozni járok, és van egy macskám. Ezt a tündérmesét se rólam mintázták. Megráztam a fejem, hogy végre kitisztuljon, majd elindultam, hogy elkezdjek egy újabb napot a „paradicsomban”.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!